A stressz senkit nem kerül el. De mindenki másképp reagál rá. Van, aki sikeresen megbirkózik vele, és van, aki szenved tőle. Az utóbbiak hibája az, hogy nem tudják elengedni a problémát, vagyis még akkor is rágódnak rajta, amikor már új feladatokkal, új érzésekkel kellene foglalkozniuk.
Püthagorasz óta tudjuk: „nincs betegség, csak tudatlanság”. Ez alatt leginkább az önismeret hiányát értette. Belső harmóniára az tehet szert, akinek megfelelő önismerete, illetve az önismeretből fakadó önbizalma van. A bizonytalanság, a félelem, a belső harmónia hiánya mindig az önismeret hiányára utal.
Aki tudja, hogy mik az erényei, aki fel meri tenni magának az alábbi kérdéseket, és tudja is rá a választ: az a stresszből mindig sokat profitálhat. A legfontosabb kérdések: „valójában ki vagyok én? „Mennyire élek teljes életet?”. Vajon mi szükséges az életem kiteljesedéséhez, és mit kell tennem azért, hogy a kiteljesedés feltételeit megteremthessem?!”
Kulcs az önismeret
Fontos tisztázni azt is, vajon mi az, ami kiváltja a stresszt? Mik a leggyakoribb okai? Jó módszer átgondolni, hogy melyek a rád jellemző stressz-tünetek. A stresszt megelőző és kísérő tünetek tudatosodásával ugyanis egyre ritkábban ér váratlanul, ha előjön. Ha érzékennyé válsz a figyelmeztető jelekre, akkor észlelésükkor azonnal megelőző lépéseket tehetsz, és különféle technikákkal – például relaxálással, agykontrollal elejét veheted annak, hogy eluralkodjék rajtad.
Aki nem tudja kifejezni magát, annak a belső harmóniája felborul, illetve el sem jut ennek megteremtéséig. Kevesen gondolják, hogy önmagunk kifejezésének elfojtása sokkal gyakoribb oka a stressznek, mint a külső hatások. Az elfojtás frusztrálttá tesz, torzítja a személyiséget. Ezért elengedhetetlen, hogy mindenki megtanulja az érzéseit, viszonyulásait őszintén felvállalni és megfelelő módon nyilvánosan kifejezni. És itt megint az önismeret kerül előtérbe. Hiszen életünket csak megfelelő önismeret birtokában tudjuk úgy élni, hogy az ne másnak feleljen meg, hanem saját belső énünk tökéletes kifejezése legyen.
Aki nem tudja kifejezni magát, annak a belső harmóniája felborul, illetve el sem jut ennek megteremtéséig. Kevesen gondolják, hogy önmagunk kifejezésének elfojtása sokkal gyakoribb oka a stressznek, mint a külső hatások. Az elfojtás frusztrálttá tesz, torzítja a személyiséget. Ezért elengedhetetlen, hogy mindenki megtanulja az érzéseit, viszonyulásait őszintén felvállalni és megfelelő módon nyilvánosan kifejezni. És itt megint az önismeret kerül előtérbe. Hiszen életünket csak megfelelő önismeret birtokában tudjuk úgy élni, hogy az ne másnak feleljen meg, hanem saját belső énünk tökéletes kifejezése legyen.
Szeresd magad!
Ezt a tanítást már csecsemőkortól bele kellene nevelni minden emberbe, hogy felnőttként valóban boldog lehessen. Az önkifejezésnek ugyanis leggyakrabban az a gátja, hogy nem tartjuk személyiségünket kifejezésre „érdemesnek”. Ennek hátterében az alacsony önértékelés és önbecsülés, az önmagunkkal szembeni türelmetlenség és bizonytalanság áll.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése